Sad Amira
musick
Eddig is volt egy-két “szeretem” mix tőlük (Requiem, 42, Dying Light After Hours), de ezt meghintették jópár nagy kedvencemmel – és nagy-nagy szeretettel. Kötelező.
Neo: Maps For A Voyage
musickKölcsönkértem egy cimborámtól az új lemezt; nem vásároltam meg gondolkodás nélkül. Ezt már nem. A tavalyi évben látott koncertjeiken nyújtott teljesítmény és lendület alapján komoly prekoncepcióim voltak az “új” felállásban készülő első nagylemezzel kapcsolatban. A lemez első fele (gyakorlatilag az első 5 track) számomra dögunalom. Semmi egyéni hangzás (az úgy tűnik Moldvai Márkkal együtt eltűnt a zenekarból), ráadásul a Hodosi Enikő/Kőváry Péter vokál hajlításai jópár helyen kifejezetten idegesítőek. Hiába van remek hangja a leányzónak; idióta nyivákolást és csajzenekarokat idéző “csiripelő” dallamokat kell nyomnia. Gondolom ez baromi trendi mostanság, csakhát…
Aztán gyors három gól: az “Absolution” már jó értelemben vett slágernek mondható, a “Red Button” a régi koncertek lendületét idézi, a “Showdown on Hell Street” pedig rendben van zeneileg is és végre az énekesnőt hagyták különösebb blikkfangok nélkül énekelni. Tisztán és üdén. Aki eljut tehát a hatodik számig szűk negyed óráig egészen jól érezheti magát – és utána vegye is ki a korongot a lejátszóból. Az a három szerzemény tényleg rendesen megcsinált nóta – de az album így is a “felejtős” kategóriába kerül. “Wake up, Neo!”
Királyság jő
musick
Our deep world of darkness,
So infinite and formless,
So far from paradise,
Still ill at ease,
We decree, we despite,
We deceive, we arise,
Spawned at the dawn of ages,
From the bowels of this world,
From the depths of depravity,
Suffocating in perversity,
Amidst these illusions of grandeur,
Altars reeking od sacrifice,
We disciples of damnation,
Here in the heart of Hell,
Come and hear the word,
The word turned to flesh,
The flesh turned to stone,
Verse or curse?
Our thirst perverse,
This domicile of the damned,
Where angels fear to thread.
Ezt muszáj eredetiben idetennem a zenével együtt. No explanation: eddigi életem egyik meghatározó zenedarabja megjelenése (1992) óta. Igen; így kell – és így szabad – a Carmina Burana-hoz hozzányúlni…)
zene: Will – Kingdom Come
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
False Flags
musickNegyedik hete minden nap szól ez a track fél órát.
zene: Massive Attack – False Flags
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Pilinszky János: Egy szenvedély margójára
musick, versA tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
zene: Burial – Night Bus
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
“Brain Haemorrhage”
musick, prvEddig úgy hittem, a rák a legaljasabb kór. Tegnap éjjel változott árnyalatnyit módosult a véleményem. (A rák tényleg az egyik legrosszabb, de.) Egy agyvérzés, amely képes egy fizikai-szellemi egészségnek örvendő embert a pillanat törtrésze alatt elbutult, magatehetetlen ronccsá változtatni – azt hiszem legalább olyan kibaszott aljas betegség (mégha más aspektusban is), mint a rák. Így múlni el – nem méltó befejezése egy életnek. Halál, hol a te dicsőséged?
zene: Epic45 – Spires Against Summer Sky
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
33
film, musick, prv“Találkozni kell Istennel
Meg akarok tőle kérdeni egyet-mást
Például azt hogy mi végre vagyunk
Mert hát felépítjük a házainkat
Felneveljük a gyerekeinket
Learatjuk a búzát
Háborúskodunk
Öljük egymást
Aztán mivégre
Meg hát az én életemről is
Ki akarom kérdeni
Az igazságot akarom megtudni.”
Fábri Zoltán: Fábián Bálint találkozása Istennel (1980); a főhős (Koncz Gábor) monológja.
Yonderboi: Splendid Isolation (2005); “Before You Snap” spoken words
Drops
musick, prvAmikor az előző postban említett project után még szerda este fel kellett mennem Pestre visszafelé már fáradt voltam. Van egy bizonyos pont, mely után az agy már nem engedi álomba zuhanni a kimerült szervezetet és valami hallatlan tisztaságú anyagot termel; olyan mintha hallucinogén és antidepresszáns tökéletes elegye lenne. Este tíz óra után sikerült indulnom hazafelé. Aztán Budapest határától Székesfehérvárig vastagon szakadt az eső az autópályán.
Száztízre állítottam a tempomatot, betoltam a K-Pax filmzenéjét a lejátszóba és hazáig csak a szélvédőn szétpattanó vízcseppeket bámultam, amit monoton egyhangúsággal tereltek jobbra-balra az ablaktörlő lapátjai. Szólt a zene, pergett a fejemben a film – csodálatos hazaút volt. Hétvégén megnézzük a filmet, nektek pedig itt van Edward Shearmur szerzeménye a soundtrack legelejéről.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Unom
musick, prv, szaxUnom a pincért a sarki bárban,
unom a tévét a hotelszobában,
unoma nőt, aki nem harap, csak karmol,
unom az embert, aki mindent összebarmol,
unom a káoszt, unom a rendet,
unom a zajt, unom a csendet,
unom a hóhért, unom a dajkát,
unom a szüzet, és unom a szajhát,
unom az elejét, unom a végét,
unom a háborút, unom a békét,
unom a négert, unom a sárgát,
unom a zsidót, és unom az árját,
unom a doktort, unom a gyógyszert,
unom a szexet, és unom az óvszert,
unom a dealert, unom a pápát,
a szentelt vizet, és a marihuánát
unom a pincért a sarki bárban,
unom a tévét a hotelszobában,
unom a gitárt, mer’ annyira hamis,
unom e dalt és magamat is.
(A Quimby tánczenekar “Ékszerelmére” című hanglemezének záró felvétele, még az előző évezred végéről.)
Chosen Lords
film, musickA 2001-es “Drukqs” utáni első valóban új anyag az Aphex Twin-től. Közel egy óra Zene, ami baromira inspirál; átmos az utolsó hajszálerekig és energiával tölt fel. Első napi ismerkedésünk után a “Reunion 2″ mindenképpen overload, de üdítő az összes többi szerzemény is. (Ja: és hétvégén megkaptam a “Lost Highway” DVD-t is. David Lynch sem egyszerű fickó…)