Zorganisation

“Dear Friends,

I am delighted to announce that my third album PASSIVE CONTROL has been completed.
Stay tuned for updates.

…Laters,
Y.”

Várjuk. Nagyon.

Ugyan még nem tudni, hogy milyen kifutása lesz, de a múlt héten bejelentett, mozipremiereket érintő büntetés kapcsán elgondolkoztam néhány apróságon. Rögtön az elején azon, hogy mikor is voltam moziban utoljára. Nem kellett sokat töprengenem a válaszon: utoljára Pixar-filmre ültem be, egész pontosan a Toy Story harmadik részére, tavaly nyáron. Hosszú ideje nem, vagy nagyon ritkán fizetek a hazai mozik pénztáránál egy-egy produkcióért.

Elsősorban a mozik üzemeltetői üldöztek el szép lassan. Régebben többször előfordult, hogy vettem a fáradtságot és beszéltem egy-egy filmet követően az adott mozi vezetőjével – roppantmód rühellem ugyanis, hogy alighogy véget ért a film és kezdődne a stáblista, villany azonnal fel, vetítő lekapcs, minket pedig szolidan, de határozottan söpörtek kifelé a vetítés ideje alatt a széksorok között felhalmozódott tetemes mennyiségű kommunális hulladékkal együtt. Tehát fogtam magam és felkerestem a “főgépészt”, mondván: én a teljes filmért fizettem – stáblistával együtt. A probléma lényegét a legtöbben nem is értették, elintézték egy egyszerű “kezdettől így szoktuk, ez az igény” vállrándítással.

Másrészt rühellem, hogy a mozijegy ára ellenére átlag 20 perc reklámot tolnak erőszakkal(!) az arcomba, fájdalomküszöb közeli hangerővel, torz hangzással és szarul beállított fókusszal – amelyet aztán gyakran a teljes mozi alatt sem sikerül élesre állítani. Hasonló a helyzet a hangrendszer beállításával is. Mintha csak a Media Marktban lennék: hangerővel és  mély-magas hangok extra kiemelésével igyekeznek demonstrálni, hogy mennyire pöpec a cucc. Megmondom én, mit ér filmélmény szempontjából a személyzet és a technikai ilyetén beállítása: kutyagumit.

Végezetül már csak érintőlegesen említeném a temérdek, Magyarországon kiadásra nem került filmet, a harmatgyenge képminőségű hazai megjelenéseket, a röviden csak 3 betűvel jellemezhető szinkronos kiadványokat és a tragikomikus feliratozott DVD verziókat, amelyhez a drágalátos stúdió occsóé’ lopta a feliratot a – mellesleg ugyanezen kiadók által üldözött – legrégebbi magyar feliratmegosztó oldalról.

Amíg a fentiek nem változnak, addig tőlem hazai filmterjesztők egy fillért sem látnak.

Dr. Wolfgang Ullrich csapatfőnöknek különdíj jár sportszerűségből, ahogy franciául vigasztalta az – egyébként a győztes tiszteletére felsorakozottak sorfalában álló – elpityeredő Peugeot szerelőt. Jövőre jubileumi, nyolvanadik Le Mans.

Az eredeti nálam 10/9 értékelést kapott, kíváncsian érdeklődve várom, Fincher mit tud gyúrni belőle.

A Total Commander atyja (anyja és mindenese) egy e-mail interjúban válaszolt az Origo kérdéseire. Noha nem lett egy őrülten érdekfeszítő riport, van benne egy mondat, amit kiragasztok ide is, hogy a későbbiekben könnyebben hivatkozhassak rá:

ORIGO: Mit gondol, hány példányát használják a programnak világszerte regisztráció nélkül? Ha ezeket mind megvennék, milliárdos lehetne?

CHRISTIAN GHISLER: Nem lehet az összes regisztrálatlan példány használóját potenciális ügyfélnek tekinteni. Miért? Sok ember, aki nem engedheti meg magának a Total Commandert, inkább más megoldást választana helyette. Nem az a stratégiánk lényege, hogy minimalizáljuk a nem regisztrált példányok számát, hanem hogy maximalizáljuk a megrendeléseket.

Hát erről lenne szó, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim!